Azt hiszem így kezdődött :
Születtem a Nap és a Hold szerelméből, ők dédelgettem e világra, s ők
nevelgettek és egyengették utamat , változásaimat.
Mikor megszülettem oly kicsike voltam, hogy ködpárába , fák
levelei közé, hamvas rétek fűszálai mellé rejtőztem. Csacska
játszadozásaimmal leveleket, fűszálakat remegtettem meg. Amikor
kicsit nagyobb lettem, már rohangásztam a fák lombjai között, lerázva
róluk a harmatot, kicsentem éret magvait a füveknek, borzoltam
madarak tollait, simogattam gyermek és fáradt vándor arcát.
Kamasz koromban fogócskára keltem bárányfelhőkkel és terelgettem
őket ,enyhet adni szomjazó mezőkre.
Felkavartam utak porát, csintalanságomban leloptam vándor kalapját,
megráztam nehéz kabátját, s kacagva vittem a madarak dalát.
Simogatásomtól vizek fodrozva mosták partjaik, vitorlák könnyedén
repítették hajóik.
Felnőtté válva csak sejtettem erőm, s száguldásom már nem volt
hasonlítható csintalanságaimhoz.
Rohantam erdőn és mezőn, előttem meghajoltak a fák, s felhők
elszórták könnyeik. Az árboc jajongva tartotta vásznait, hajók
táncoltak tengernek habjain.
Táncolva, forogva rohantam körbe a földet, terelve súlyuktól lusta
felleget, hol áldást, hol átkot hagyva magam után.
S midőn elfáradtam visszatértem Nap szülémhez, arcáról leloptam
felhőtakaróját, s aztán arcára fényes mosolyt csaltam, hogy
gyógyítsa be sebeim.
Talán már tudod is ki vagyok?

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.